Az első magyar tesztcsoportok
(2015. június-július)
A program első körös magyarországi kipróbálására két csoportban, két településen került sor. A tesztelés egyik helyszíne az ország déli részén fekvő Pécs városának olyan negyede volt, ahol viszonylag magas a munkanélküliek, a roma kisebbséghez tartozók és a szegény családok aránya. Bár a szükséglet jól érzékelhető volt, nem volt egyszerű megtalálni a programba bevonható, önként vállalkozó résztvevőket. Az a nyolc, 21-25 év közötti fiatal viszont, aki végül bekapcsolódott a tréningbe, végig motiváltan vett részt a foglalkozásokon. A három fiú és öt lány fele érettségivel, másik fele pedig szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezett. A tréning időpontjában eg1yiküknek sem volt állandó munkahelye. A projekt együttműködő partnere a pécsi körzetben egy foglalkoztatáshoz kötődő képzésekben gyakorlott szervezet, a MIOK a hátrányos helyzetű emberekért Alapítvány volt.
A pécsi programmal párhuzamosan az EMMI budapesti javítóintézetében is szerveződött egy tesztcsoport, 12 fiatalember bevonásával, akik nagyobb részt szegény és marginális helyzetű családból származtak, s az intézetbe kerülést közvetlenül megelőzően nem dolgoztak és nem is tanultak. Ilyen típusú csoport bevonása eredetileg nem szerepelt az elképzelések között, de érdekes lesz látni, hogy a program elemei működnek-e ebben a közegben, illetve milyen módosításokra van szükség ahhoz, hogy jól használhatók legyenek.
E célcsoport tagjainak közös jellemzője, hogy tudásszintjük többnyire alacsony, s közülük nem mindenki fejezte be az általános iskolát. Szókincsük szegényes, általában tőmondatokban fejezik ki magukat, és nem mindig értik meg a kérdéseket. Sokszor jellemző rájuk a normakövetés hiánya. A felnőttekkel szemben nem elfogadóak, nem tisztelik a tekintélyt. Önismeretük sok szempontból fejlesztést kíván. Hajlamosak önmaguk alulértékelésére. Teljesítményükre vonatkozóan ritkán kapnak pozitív visszajelzést, bár a dicséret jelentős motivációs forrás a számukra. Gyakran előfordul, hogy nehezen szabályozzák érzelmeiket és indulataikat. A bennük felhalmozódott feszültségek sokszor vezetnek agresszióhoz. Viselkedésüket alapvetően befolyásolja az adott csoportban elfoglalt helyük. Dominánsabb társaik könnyen tudják befolyásolni őket. Ők maguk pedig autoriter módon viselkednek a náluk gyengébbekkel szemben. Mivel azonban ez előnyökkel jár számukra, igyekeznek megfelelni az intézeti elvárásoknak, és együttműködést mutatnak olyan helyzetekben is, amelyek egyáltalán nem érdeklik őket.
A budapesti csoportban a javítóintézettel hosszabb ideje együttműködő Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület munkatársai vezették a projekt foglalkozásait. Ez a szervezet a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő célcsoportok segítése iránt elkötelezett civilek tevékenységét fogja össze. S mint ilyen, a célcsoport körében nagy gyakorlattal rendelkező szakemberekkel áll kapcsolatban.
Az RLG program gyakorlataihoz kapcsolódóan általános észrevételként fogalmazódott meg a két tesztcsoportban, hogy a résztvevők élvezték a tevékenységeket, de csak rövid ideig tudtak figyelni egy-egy feladatra. Azok a gyakorlatok voltak a legsikeresebbek, amelyekhez játék, mozgás, manualitás és zene, illetve tánc kapcsolódott, időtartamuk pedig fél óra körül volt. Jóval kevésbé kedvelték a fiatalok azokat a gyakorlatokat, amelyek az iskolai feladatokra emlékeztették őket, és számolásra volt szükség bennük vagy nagyobb elmélyülést igényeltek. A felvetődő témák közül leginkább a divat, a család és a deviáns magatartási formák kérdései érdekelték őket.
A képzőkkel szembeni elvárásként fogalmazták meg a trénerek, hogy hasznos, ha az érintettek előzetesen hospitálnak, illetve valamilyen gyakorlatot szereznek a célcsoporttal való foglalkozás terén. Véleményük szerint különösen jó, ha a program trénerei az ifjúságsegítők köréből kerülnek ki. Javasolták egyúttal, hogy új csoportok indulásakor érdemes kettős vezetéssel kezdeni a közös munkát.
2015.08.10.
